Az új Dandy Warghon könyv akkor élvezhető a leginkább, ha nem tudjuk, hogy Linda is meghal a végén

Warghon legújabb könyvében, a Rejély a Mort utcában-ban a tőle megszokott módon meglepetésekkel teli történettel kápráztat el bennünket. Szokása szerint több csavar is van a történetben, amik közül az legmesteribb a végén található: itt tudhatjuk meg, hogy a látszat ellenére nem Steve csalta tőrbe Bobot, hanem Judy hívta fel elváltoztatott hangon a szomszéd szobából. De ezt jobb ha még nem tudjuk a könyv elején.

A történetben senki és semmi sem az, akinek és aminek látszik. Egy példát kiemelve, csak a könyv közepefelé tudjuk meg, hogy akiket George eddig a szüleinek hitt, azok csak nevelőszülők, és a valódi apja meghalt a háborúban. A vér szerinti anyját pedig a himlő vitte el még gyerekkorában. A család egyetlen macskája pedig kivándorolt Afrikába, de egy szafaribalesetben ő is életét vesztette, de ezt csak a könyv végén tudjuk meg, mint ahogy azt is, hogy Steve látta meg először Judy táskájában a fegyvert, de először tévesen arra tippelt, hogy öngyilkosság történt, és csak akkor jött rá, hogy a nő a gyilkos, amikor már késő volt, és ez Linda életébe került, ugyanis őt is lelőtte Judy.

A címlapon nem véletlenül titkolják el, hogy Judy a gyilkos.

Anélkül, hogy sokat árulnék el a végkifejletből, csak annyit említek, hogy Judy a gyilkos, és George falazott neki az alibivel. Az is kiderül, hogy a kettejük közötti látszólag ellenséges magatartás csupán színjáték, mert ők voltaképpen férj és feleség. A folyamatosan felbukkanó titokzatos öregember pedig Judy apja, akit már mindenki halottnak hitt, de mégsem halt meg, mert gyorsabban el tudott menekülni az égő házból, mint azt Judy gondolta.

A könyv rendkívül izgalmasra sikeredett, és élvezthetőségét csak az tudja lerombolni, ha valaki elárulja nekünk a gyilkos kilétét. Ha viszont már az elején tudjuk, hogy Judy a gyilkos, kész szenvedés lesz átnyálazni az immár unalmassá vált oldalakat. Még rosszabb, ha már az első fejezet olvasása közben tudjuk, hogy George is nyakig benne van a buliban, és tulajdonképpen ő a bűntény szellemi szerzője. Azt természetesen nem áruljuk el, hogy mikor eszelte ki a gyilkosságot, mert az már spoiler lenne.

Egy szó mint száz, mindenkinek ajánljuk az új könyvet, aki szereti a csavaros történeteket, és az olyan végkifejletet, amiben kiderül, hogy az igazság kiderítéséhez teljesen más szemszögből és összefüggésben kellett volna értelmezni a könyv eseményeit.

Warghon ismét mesterit alkotott, amit muszáj elolvasni, de ügyeljünk arra, hogy olvasás előtt ne olvassunk olyan könyvismertetőket, amikben akár egy spoiler is van.