Nem fogadta el a hálapénzt

Nagy vihart kavart Miskolcon annak az orvosnak az esete, aki visszautasította egyik betegének műtétjéért járó hálapénzt. A hírek szerint egy vakbélműtét előtt álló beteg kínált fel zárt borítékban 5 darab tízezer forintos címletű bankjegyet, de a tranzakció az orvos hibájából meghiúsult. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottsága vizsgálatot indított.

V. Béláné páciensnél nyolc havi várólista és 37 különböző kivizsgálást követően, ez év májusában diagnosztizáltak vakbélgyulladást (appendicitis). Dr. D. Dénes szakorvos a betegnek műtéti beavatkozást javasolt, amibe ő csak abban az esetben egyezett bele, ha anyagilag támogathatja a doktor legújabb személygépkocsi vásárlását.

Saját állítása szerint Dr. D. Dénes el is fogadta volna a kérdéses borítékot, de csak a műtétet követően. A doktor sajnálatos körülménynek tartja, hogy a V. Béláné a beavatkozás közben elhalálozott, így nem volt már alkalma a hálapénzt átadni. Arra a kérdésre, hogy a hozzátartozóktól miért nem fogadta el utólag sem a halállal végződő operációért a honoráriumot, kitérő választ adott: „Tisztában vagyok, hogy kívülállóként sokan elítélik a döntésemet, de ezzel kapcsolatban kizárólag az Etikai Bizottságnak tartozom magyarázattal.”

A rendelkezésre álló információk alapján kijelenthető, hogy a kivizsgálás sem volt tökéletes, ugyanis a betegnek nem vakbélgyulladása volt, hanem aranyere. Az is szinte bizonyos, hogy a műtőorvos adminisztrációs hiba miatt a féregnyúlvány eltávolítása helyett szívátültetést hajtott volna végre, ha a műtét kezdetétől számított 52-dik percben nem derült volna ki, hogy az átültetendő szív – technikai okokból – nem áll rendelkezésre.

Arra már csak az operáció végeztével derült fény, hogy nem is V. Bélánén hajtották végre a beavatkozást, hanem egy másik beteg, K. Gyula édesanyján, aki több körben gyógyszert, vécépapírt, alapvető élelmiszereket, törölközőt, és egy karton sóoldatot hozott fiának. Az anya, K. Erzsébet, miután minden szükséges dolgot beszerzett, annyira kimerült, hogy elnyomta az álom a fia melletti ágyon, és ezt az alkalmat használták ki a kórház dolgozói arra, hogy megműtsék. Ezt a tévedést a kórház vezetősége szintén adminisztrációs hibával magyarázza.

V. Béláné a jelek szerint ekkor már három napja halott volt egy meghiúsult agydaganat-eltávolítás következtében, és éppen a boncolása esett volna erre az időpontra. A rendelkezésre álló iratok szerint K. Erzsébetet és V. Bélánét is Dr. D. Dénes műtötte.

V. Béla, V. Béláné özvegye elfogadhatatlannak tartja Dr. D. Dénes hozzáállását, és makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy az orvosnak átadja a borítékot, hiszen „az köztudottan jár”. A gyászoló férj etikátlannak tartja, hogy az orvos álszent módon visszautasítja a pénzt, és hozzátette, hogy eddig még soha senki sem hozta ilyen kényelmetlen helyzetbe.

Mint kifejtette: „A sírásótól a plébánosig mindenki elfogadta a kis mellékest, és Dr. D. Dénes az asszony lelki üdvét teszi kockára azzal, hogy nem fogadja el a hálapénzt, és ezáltal nem teljesíti utolsó kívánságát.”