Csütörtök délelőtt fél tízkor csekkolt ki Botoki Mária a Hunguest Hotels lánchoz tartozó lillafüredi Palota szállodából, és a recepciós alkalmazott célirányos kérdésére azt felelte, hogy semmit sem fogyasztott a szoba minibárjából. Ez az állítása később megerősítést nyert.
A 43 éves légi utaskísérő a helyszínre érkező újságíróknak azt nyilatkozta, hogy tiszta lelkiismerettel tette a minibárra vonatkozó kijelentését, hiszen csak egy pillanatra kukkantott bele az általa eddig elfoglalt 46-os szoba minibárjába. Elismerte azonban, hogy a majdnem kétnapos szállodai tartózkodása alatt többször is lett volna lehetősége, hogy a minibárból elfogyasszon egy üveg ásványvizet, kólát, sőt akár egy vodkát is, de kifejezetten cáfolta, hogy élt volna ezzel a lehetőséggel.
Botoki Mária nemleges kijelentését a szálloda személyzete nem vonta kétségbe, és a későbbi rutinellenőrzést követően meg is erősítette annak hitelességét. Eddigi tapasztalatokból kiindulva a vezetőség nem tartja szokatlan jelenségnek, hogy azok a vendégek, akik nem fogyasztottak a minibárból, ezt a tényt ferdítés nélkül közlik, amikor távozás előtt a recepción rendezik a számlájukat.
Botoki elismeri, hogy egy pillanatra elcsábult.
|
Ágazati szakértők szerint a lillafüredi eset nem egyedülálló, és a szakmabeliek sem lepődnek meg ha ehhez hasonló esettel találkoznak. Több olyan szállóvendég is akad, akik egyszerűen nem élnek a szállodaipar minibár-szolgáltatásával. Sokan ennek okát abban vélik felfedezni, hogy a minibárból történő fogyasztás három-négyszer kerülne többe, mintha a vendég normál kereskedelmi üzletben szerezné be ugyanazt az italt.
Botoki Mária ezzel szemben nemfogyasztását nem annyira saját fukarságával, mint inkább lelki állapotával magyarázta. „Többször szálltam már meg Lillafüreden” – vallotta a nő – „Mindig feltölt lelkileg a szállodát körülölelő természet, és itt igazán ki tudom pihenni magam. Többször előfordult, hogy egy minibárból származó narancslé társaságában mentem el sétálni a tó körül, de most ehhez nem volt elég lelki erőm. Csak pihenni szerettem volna.”
„Tudják, nemrég váltam” – folytatta beszámolóját Botoki – „Azért is foglaltam szobát itt, ezen a nyugodt helyen, hogy kipihenhessem magam. A megnyugváshoz pedig véleményem szerint nem szükséges külön ital, és azt végképp semmi sem indokolja, hogy ha mégis inni támadna kedvem, az italt mindenképpen a szoba minibárjából kelljen beszereznem.”
Arra az újságírói kérdésre, hogy egyáltalán meg sem fordult-e a fejében, hogy igyon valamit a minibárból, Botoki Mária először kitérő választ adott, majd elismerte, hogy a volt férjével folytatott 21 perces beszélgetését követően határozottan megkívánt egy gyomorerősítőt, és az is felötlött benne, hogy ezt az igényét a minibárból is ki tudja elégíteni, de mégis úgy döntött, hogy nem él ezzel a lehetőséggel.
„Majd ha hazaérek, leiszom magam a Vén Matrózban. Az a féldecis vicc a minibárban fél fogamra se lett volna elég” – ismertette terveit Botoki a sajtó képviselőivel, majd beült kocsijába, és sietve elhajtott. 
Hozzászólás