Történelmi jelentőségű összefüggésre bukkantak a világhírű Médiakutató Intézet zseniális munkatársai, amit legújabb, egetrengető tanulmányukban publikáltak. Korszakalkotó kutatásuk eredményeképp fény derült a média hatásvadász praktikáira.
Mind az internetes, mind a nyomtatott sajtó célja, hogy az egyébként érdektelen tartalmat legyen olyan balek, aki elolvassa. Mivel a kiadók bevétele egyenes arányban növekszik az olvasók számával, abban érdekeltek, hogy minél hatásosabb csalikkal húzzák kelepcébe a potenciális olvasót. Iparági szakemberek a legjobb módszerek között említik a szenzációhajhász szalagcímeket, főleg, ha azokban exponenciálisan túlzó melléknevek, és felkiáltójelek szerepelnek.
Az újonnan publikált tanulmány mérföldkő a médiakutatásban, és rámutat arra, hogy az adott cikken belül nem is igazán kell a címben szerepeltetett témával behatóan foglalkozni. Az úgynevezett „tartalom” alapesetben mellőz mindenfajta új információt, gondolatmenetet, logikát, vagy indoklást. Ezt a kutatók azzal indokolják, hogy „mert csak”.
Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy ha a hatásos címen felbuzdulva a gyanútlan olvasó kamatoztatni kívánja az írott betűkben való jártasságát, milyen információval gazdagodhat egy-egy cikk által. Jogosan merülhet fel például az olvasóban, az az igény, hogy - miután már a negyedik bekezdéshez ért - végre valami kézzelfogható, használható információhoz is jusson.
A gondolatébresztő tanulmányban szereplő elemzés e tekintetben is lerántja a leplet az újságírók által alkalmazott taktikákról. Rámutat olyan, első látásra egyáltalán nem szembeötlő eszközökre, mint a rizsa (valódi információk helyetti mellébeszélés), a zárójelbe tett magyarázatok (ami formailag azt az érzést kelti a befogadóban, hogy a zárójel előtti részt magyarázza a cikkíró a zárójelben, tehát valamennyi értelme csak van a zárójel előtti résznek is), a szakszavak használata (amik azt a hatást hivatottak elérni, hogy az információ voltaképp jelen van a cikkben, és az csak az olvasó hibája, ha nem tudja azt értelmezni), és az idegen eredetű idiómák és frázisok (amik ebben az aspektusban ugyanazt az effektet triggerelik, mint az előbb említett terminológia).
Ily módon az olvasó azt hiheti, hogy valóban a címmel kapcsolatos cikket olvassa, és eszébe sem jut, hogy egy hat bekezdésből álló cikk végére érve sem tudott meg többet, mint előtte. 
Hozzászólás